Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égbol
Isten szekerén a mese!
Karácsony készul, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belole az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneploben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyulölettol fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égbol lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
Tagadjátok…? Restellitek…?
Elfordulnak fejeitek…?
Megvakultak szemeitek…?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek…?
Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellol, nyomtalan.


Karácsonyi versek I.

Bajorerdo. Zimánkós fenyvesekből
előoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyujtenek.
Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.
Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Pedig valahol szent titokpalástban
csodát takargat ez az éjszaka…!
Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!
Keresik régen bölcsek és királyok,
papok, költők és koldusok.
Világmegváltó konferenciák
várják jöttét és fényes trónusok!
Megérkezett. Bámulják bamba szemmel
barmok, cselédek, pásztorok.
Talán van olyan is, aki letérdel
s valami együgyű imát motyog.
A jászol fölött fölragyog egy csillag,
néhány angyal és gyermek énekel…
Szelíden száll az ének és a pára
szurtos ólból a fényes égre fel…
Aztán a barmokat itatni hajtják.
A hajnal megnyergeli rót lovát
és robotos nyomán a szürke élet
megy úgy, mind eddig, megy tovább.
Mintha nem történt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…
amíg lassan a csillag is kialszik.
A zord-sötét zimankós fenyvesekből
előoson a téli virradat.
Ködrongyokban gunnyasztanak a házak
s vacognak vedlő gondjaik alatt…


Virágos karácsonyi ének

Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden szuzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.


Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk,
Lángos csillag állt felettünk,
Gyalog jöttünk, mert siettünk,
Kis juhocska mondta – biztos
Itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk megszülettél,
Szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
Földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Fott kolbászunk mind elfogyott,
Fényes csizmánk is megrogyott,
Hoztunk aranyat hat marékkal,
Tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
Boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
Alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
Jóéjszakát kívánok!


Híres mágusok

Jövének távol, boldog Napkeletrôl
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekrôl,
Kirôl legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövô királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyôkét néz, mely szent szeliden
A Szuz Mária vállán megpihen…


Akkor éjjel

 

Akkor éjjel a holdfénnyel,
Arany hullott véka számba,
A pásztorok csodálkoztak,
A csillagos éjszakába.

Csendes volt a mezo akkor,
A bárányok mind legeltek,
Valahol az éjszakában
Gyermekszívek énekeltek.

Egy istálló jászolához
Öreg bölcsek útra keltek.
Arany trónon ezüst szívvel
Nagy királyok megremegtek.

Csillag fénylett mindenkinek
Az örömhír szerteszéledt
Akkor éjjel a nagy Isten
Gyermekeknek gyermekké lett.


HIMNUSZ

Ó, te páratlan Betlehem.
Nagy városok közt legnagyobb:
Megszülni néked adatott
Testben az üdvösség Urát,

Kiirol a csillag hirdeti
(Tündöklobb, mint a napkorong):
A földön megjelent az Úr
És földi testbe öltözött.

Látták fényét a Mágusok
S hozzák keletnek kincseit,
Leborulván ajánlanak
Tömjént, mirrát és aranyat.

Királyt jelent a kincsarany,
Istennek szól a szábai
Tömjénnek fuszerillata,
A mirhapor sírról beszél.

Dicsôség teneked, Urunk,
Ki megjelentél e napon;
Atyának s Szentléleknek is,
Most és örök idôkön át.

Gonosz Heródes, mit remegsz,
ha Krisztus jöttét hozza hír?
Nem bántja földi trónodat,
ki koronát az égben ad!

A bölcsek jönnek, lám elöl
vezérlô csillag tündököl.
A Fényt a fényben keresik,
Istent imádják kincseik.

Az égi Bárányt tiszta víz
csorgó patakja fürdeti.
Bár buntelen, lemossa mind
magára vállalt vétkeink.

Új hatalom, csodálatos:
a korsókban a víz piros!
Kitöltik, s íme, míg folyik,
szavára borrá változik.

Áldunk, Jézus, ki magadat
a népeknek megmutatod,
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.

Látván az újszülött Fiút
a bölcsek kelet kincseit
hódolva átadják neki:
mirrhát, tömjént és aranyat.

Ismerd fel: nyíltan hirdetik
erôdet és országodat;
Fiú e hármas jel szerint
Atyádtól kaptad sorsodat!

Királynak szól a színarany,
Istent imád az illatos
tömjén: jósolja sírodat
a mirrha drága kenete.

Minden városnál, Betlehem
nagyobb vagy: néked adatott
megszülni testben a Királyt,
az égi üdvösség urát.

Jelezte már prófétaszó,
csodáival tanuskodó,
magvát elhinti örök Úr,
ki minket országába hív.

Mert övé lesznek mindenek,
a föld, a menny, a tengerek
Kelettôl messzi Nyugatig,
az alvilág s a magas ég.

Áldunk, Jézus, ki magadat
a népeknek megmutatod,
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.


Megüresítem szívemet

Ha feldereng az égi csillag
Hirdetni: itt az újszülött,
Napkeleti három királlyal
Majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,
Illatos tömjén, dús arany,
Én meg koldusként így megyek csak
Szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bunök
Nagy garmadája lelkemen.
Kiszórom mindezt, hogy szívemben
Minél több tiszta hely legyen.

Mert jól tudom, hogy Bethlehembe
Ily koldus, mint én, így mehet:
Az lesz a legszentebb ajándék,
Ha megüresítem szívemet.


Karácsony éjjel

Szép karácsony éjszakán,
Fényes álmok hajnalán,
Ó de szépen zeng a szó,
Mely az égbol hallható.

Régi vágy valóra vált,
Krisztus értünk földre szállt.
Angyalszóra pásztornép
Jászolágyhoz félve lép.

Nézi-nézi Jézusát,
Gyermekké lett ég Urát.
És a jászolágy felol
Rájuk béke tündököl.

Szép karácsony ünnepén,
Hívo szívvel érzem én,
Szívem mélyét járja át,
Jézus nékem jó barát.
Ajkam vígan énekel:
Áldott légy, Immánuel.


Karácsonyi ének

Régé-régi szép igékben
Prófétáknak hangja szól:
Bunös népnek ég kegyelme
Ujból áldón lehajol.

Éden óta átok súlya
Sok gyötrelmet és kínt ád.
Fájt a bunünk, sirt a lelkünk,
Kínzott belso, néma vád.
Buneinknek nehéz súlya
Áthatotta ég Urát,
És egy csendes éjszakában
Megnyította ajtaját.

Fényes égbol álom szárnyán
Jézus Krisztus földre szállt.
Általa az osi átok
Ujból kegyelemre vált.