Kimutatás a barátosi református segédlelkészekről

1. Kovásznai György (1715-1718), utóbb Balogh Ferenc után r. lelkipásztor.
2. Vida Sámuel – Balogh Sándor utóda, majd esperes
3. Sükösd Sámuel (1843) – később lécfalvi, majd dévai, végül uzoni r. lelkipásztor.
1849. június 20.-án az orosz betöréskor a tömösi szorosban eltűnt. Valószínű ott esett el, mert nyomára egyáltalán nem akadtak.
4. Zajzon András (1844. január 1.-től) – Kelemen József utóda a lelkipásztori székben.
5. Székely Ferenc (1891 – a súlyos beteg Vékás Lajos mellett szolgált.
6. Kovács Lajos (1929-1930) – a 40-es évek közepén a Mikó Kollégiumban is tanított.
7. Somogyi Endre (1930-1931) – legutoljára rétyi r. lelkipásztor volt.
8. Incze László (1931-1932) – volt később csomakőrösi, majd fotosmartonosi r. lelkipásztor.
9. Tóth Sándor (1932-1933)
10. Szász Imre (1934-1936) később Görgényszentimre lelkipásztora,
1945-ben Magyarországon halt meg.
11. Dobolyi István (1936-1938) volt Sepsiszentgyörgyön is segédlelkész,1942-1944 között baróti lelkész, majd tábori lelkész a II világháborúban, végül Magyarországra került.
12. Gyenge Áron (1938-1939)
13. Dénes Balázs, (1939-1941) később feldobolyi lp.
14. Fewrencz János 1941- később nyárszói, aztán málnási, végül ismét nyárszói lelkipásztor.

Megj: Az utolsó kilenc segédlelkész mind Bajkó György esperes mellett szolgált.

A felekezeti iskola múltjára vonatkozó adatok

Valószínű, hogy a barátosi református felekezet már a XVI. század végén tartott fenn iskolát. Az első adat 1620-ból való, amikor az a Zágoni Bálint deák az iskolamester, aki 1623-ban már a barátosi gyülekezet prédikátora. Számos utódáról tudunk az iskolamestereket illetően. Ez a felekezeti iskola az 1870-es évek elejéig állt fenn. Az 1872/73-as tanévben községi jellegűvé vált ez az oktató-nevelő intézmény, hogy majd a múlt század végén államivá váljon.

1919/20-as iskolai évben ismét beindítják a felekezeti iskolát. Ebben a tanévben a volt állami iskolai tanítók – így id. Bagoly Béla, I. Szász Erzsébet és Horváth Janka – végzik az oktató-nevelő munkát. Itt szolgáltak még Tóth Erzsébet, Bartha Mária, Forró Margit és Ferencz Ernő énekvezér.

Az első tanévben az állami iskola tantermeiben folyik a tanítás. A következő évben kénytelenek innen kimenni. Ilyen körülmények között rendezkednek be a Balogh kúriába (a mai kultúrotthon épülete, amelyen számos átalakítást végeztek az 1960-as években). Ezt az iskolát 1923-ban „felsőbb utasításra” bezárták.

Azt, hogy hol működött a régi felekezeti iskola ma már elég nehéz megmondani. A mai állami iskola régi épülete 1874-1876 között épült. Ekkor már az iskola községi jellegű.

Itt is szükség volna – mint sok más helyen – újabb kutatásra.

Kimutatás a barátosi református lelkipásztorokról

1. Zágoni Bálint deák (1623)
2. Szinnyei János (1676)
3. Halmágyi Dániel (1678)
4. Halmágyi Márton (1691)
5. Balogh Ferenc (1710-1718)
6. Kovásznai György (1718-1731)
7. Albert József (1731, 1735)
8. Balogh Sándor (1745, 1756, 1758, 1764)
9. Vida Sámuel (?-1804)
10. Kelemen József (1804-1844)
11. Zajzon András (1844-1862)
12. Vékás Lajos (1862-1891)
13. Szabó Jenő (1893-1897)
14. Bajkó György (1897-1942)
15. Csatlós János (1943-1950)
16. Gödri Endre (1951-1976)
17. Nagy Mihály (1977-1991)
18. Bóné S. Barna (1992-től)

Megjegyzés: A felsorolt lelkipásztorok közül esperesek voltak:
1. Vida Sámuel (1797-1804)
2. Kelemen József (1829-1844)
3. Bajkó György (1918-1942)

Adatok a barátosi temetőre vonatkozóan

A múlt század közepéig Barátos község területén több temetkezési hely volt.

1. A legnagyobb temető a református templom előtt volt, ahol két sírkő még ma is hirdeti ennek emlékét. Az egyik sírkő Kelemen József esperes lelkészé, aki negyven évig pásztorolta a gyülekezetet.

2. Külön temetkezési helye volt a Bibóknak, a róluk elnevezett kertben csaknem a faluvégén, a megyei úttól északra mintegy 50-60 méterre.

3. Ettől délnyugati irányban, az említett úttól délre, a Bartók Ferenc kertjében, Kelemen József csűrétől keletre mintegy 20 méterre volt egy másik temetkezési – valószínűleg a Bucsok részére, akiknek malmuk volt ott a kert végében akkor, amikor a Kovászna vize azon a helyen folyt.

4. Az említett Bibó kerttől mintegy 170-180 méterre északkeleti irányban (Fodorhelye) temetkeztek a Baloghok, a Szondák és a Benkő család néhány tagja.

5. Néhai Kelemen Ferenc (e sorok írójának nagyapja) kertje végében temették el az ő szüleit (Kelemen József és Kató Anna) közel a Kovászna vizéhez, amikor az a falu szélén folyt.

6. Az itt említett temetkezési helytől, a régi Kovászna patakán túl, déli irányban mintegy 30 méterre volt egy másik családi temető a Rátz jegyző kertjében.

7. Említésre méltó a „Barthafalván” található volt temetkezési hely, a mai temetőtől mintegy 150 méterre északnyugati irányban.

8. Külön temetője volt a cigányoknak a mai temetővel szemben, az úttól nyugatra.

A mai temető 149 évvel ezelőtt létesült, 1853-ban. Kovács István kerületi biztos az említett évben szeptember 25.-én rendelte el új temető létesítését. Ennek létrehozására mindössze 15 napot adott. Ezen parancsnak is nevezhető rendelet alapján cserevásár útján szerezték meg a mai temetőkertet a Bucsi család egyes tagjaitól.
Ebben a temetőben nyugszanak a következő lelkipásztorok:

1. Zajzon András

2. Vékás Lajos/helybéli lelkipásztorok

3. Mirtse Ferenc volt orbaiteleki barátosi születésű lelkipásztor

4. Márk Sándor volt szörcsei barátosi születésű lelkipásztor

5. Nagy Mihály volt helybeli lelkipásztor

Itt található két énekvezér síremléke, akik ketten közel 100 évig álltak egyházi szolgálatban:

1. Kocsis Elek

2. Ferencz Ernő – a fúvószenekar alapítója

Ebben a temetőben pihennek a következő pedagógusok:

1. Bibó József tanító

2. Bagoly Béla id. tanító

3. Beder Árpád tanító

4. Bagoly Béla ifj. tanító

5. Ferencz Ernőné Horváth Janka tanítónő

6. Zágoni Dezső tanár

7. Berde Béla tanító

8. Juhos Józsefné tanítónő

A barátosi temetőben alussza örök álmát Mirtse Lenke tanítónő, aki hosszú ideig Nagyborosnyón tanított.
Még más jeles emberek földi maradványai is porladnak ebben a temetőben.

Megjegyzés: a két énekvezéren kívül az egyházi iskola szolgálatában álltak a temetőben nyugvó pedagógusok közül a következő tanítók: Bagoly Béla id. és Ferencz Ernőné szül. Horváth Janka.

1. Kelemen József esperes sírkövének felirata a templom előtt felhagyott temetőből:

„A napok egymásnak

Tudományt mutatnak

Tudós Esperestnek

Éppen úgy, mint másnak.

Kelemen József úr

Pap és NépVezető

Nints többé, olvasó,

Mutattya ez a kő.

Porsolt Máriáját

Most és még mindenha

Karolva vezeti

Csillagos égvárba

Élt 70 évet, elholt 1844.

Nője élt évet, elholt”.

 

2. Zajzon András lelkipásztor sírfelirata a mai temetőben:

„Ezen sirhant alatt nyugszik Zajzon András barátosi pap. Páratlanhűségű neje Mirtse Rákhel és szíve mélyéből szeretett fia Zajzon Dénes méltó bánatjokba. Élt 63 évet, boldog házasságban 35 évet, meghalt 1881. május 12.-én. Béke legjen porai felett.”

3. Vékás Lajos lelkipásztor sírfelirata a mai temetőben:

„Vékás Lajosné Gidófalvi Vilma emlékére 1850 – 1885 Barátosi ev.ref.lelkész Vékás Lajos született 1834. Meghalt 1891. augusztus 25.-én. Nyugodjanak csendesen.”

4. Kocsis Elek kántortanító sírfelirata:

„Kocsis Elek 1831-1907”

 

A parókiára vonatkozó adatok

A régi parókia a templom tőszomszédságában található üres egyházi telken volt. Ettől északra ugyanezen a telken volt a kántori lakás is.

Az egyházközség 1864-ben megvásárolta a császári és királyi kormánytól azt a telket épületekkel együtt, amelyen ma a papilak áll.

Eléggé ismert tény, hogy 1764-ben megszervezték „vérrel és vassal” a határőrséget (Mádéfalvi veszedelem). A határőrség keretén belől egy huszárezred mellett két gyalogezredet szerveztek. A II. gyalogezred parancsnokságának székhelye Kézdivásárhely volt. Ezen ezreden belül a hatodik század parancsnoksága Barátoson székelt, a mai parókia telkén.

Az 1864-ben megejtett vásár után nem lehet tudni, hogy mikor hagyták fel a régi lelkészi lakást. Annyi azonban megállapítható, hogy 1882-ben a lelkipásztor már a volt századparancsnoki lakásban lakik. E téren azonban Szabó Dezső, az író másként vélekedik.

A mai parókia 1910-ben épült. Építője a málnásfürdői Juliáni Anta vállalkozó volt.

A templom egykori festett mennyezete

Százötven éven át (1760-1910) festett díszítésű kazettás jellegű, de hosszú deszkából készült mennyezet ékesítette a barátosi református templomot. 126 kazettából áll. Ezek díszítése mind különböző – nagyrészt növényi ornamentika. Készítője csak feltevésen alapszik.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban ez a mennyezet ma is megtekinthető. Lebontására Barátoson 1910-ben a templom alacsony falainak a felemelése, illetve magasítása alkalmából került sor. Hogy ne menjen tönkre, átadták a múzeumnak, amelynek mai „székháza” ( – ennek nagyobbik része) éppen ebben az időben (1911-12) épült. A mennyezetet a földszint legnagyobb termében helyezték el. Itt is volt az 1980-as évek legelejééig. A múzeum épülete bővült. A mennyezetet lebontották és tartósították, hogy azután az emeleti részen található néprajzi részleg nagytermét ékesítse.

A mennyezet közepén kettős felirat van: egy régebbi és egy újabb, amelyek a templom múltjára vonatkozóan igen értékes adatokat tartalmaznak. Megjegyzendő, hogy a régebbi, 1760-ból származó felirat első sorai elmosódtak, illetve azokból jóformán semmi sem látszik. A többi is nagyon nehezen volt kibetűzhető a „barátosi” szóval kezdődő szövegrészig. Ettől már jobban olvasható a felirat. Ennek kibetűzését 1981 nyarán Kelemen József – e sorok írója – végezte el Vinceffy László képzőművész társaságában.

A kibetűzött szövegrész a következő: „…ditsőségére szenteltetett templom, melyet maga költségén megújított a barátosi nemes reformata eclesia 1760 esztendőben die XXVIII junii.”

Itt még csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ezen szöveg kiolvasása azért is volt olyan nehéz, mert fehérre befestették, akkor, amikor az újabb felirat készült. Szerencsére ezen a festésen némileg átütött e korábbi szöveg.

Az újabb felirat szövege a következő: „Az 1800 dik esztendőben ezen templom megnagyítván az mely egy ujj toronyal és két harangokkal 1802-ben ober 22 kén föld indulás mián öszve romla. Mindezket 1805-ben kezdette a nemes barátosi ref-ta ecclésia ujra épittetni es 1812-ben Isten ditsőségére a maga költségén el is végezte.”