Reformációra emlékeztek Barátoson

Október 31.-t megelőző és ezt követő vasárnapokon emlékezett meg a gyülekezet arról a majdnem 500 éves eseményről, amely mértéket és követendő utat állít minden keresztyén ember elé.

Az úrvacsorával egybekötött istentisztelet sajátos volt. Úgynevezett „párhuzamos istentisztelet” folyt Barátoson és a hollandiai Moordrechtben két különböző nyelven, de ugyanabban az időben, ugyanolyan liturgia szerint és ugyanazon bibliai igék alapján. A gyülekezeti énekek is egyformák voltak. A barátosiak megpróbáltak sokat énekelni és ritmusosan. A moordrechtiek néhány szép barátosi szokást gyakoroltak: az öltönyös férfiak megvárták a Dorpskerk tornya előtt a lelkészüket, kezet fogtak a „domine”-vel, és a templomban itteni rend szerint, külön ültek a nők és a férfiak. Mindez csak a keretet szolgálta ahhoz a tartalomhoz, amit így fogalmazhatunk meg, hogy a lelki ajándékokat nem magunk boldogulására, hanem egymás javára kell fordítanunk.

A reformáció megünnepelésére szánt második vasárnap az iskolások által nyújtott szép ünnepélyen vehettek részt a gyülekezeti tagok. A magyarul olvasható Biblia és a magyarul énekelhető Zsoltárok a reformáció ajándékai – hangzott el a versek és énekek egyik csoportjában. A másik része bibliai igazságokról szólt: a testvériségről, a vendégszeretetről, a szegényekről való gondoskodásról, a mindennapjainkban munkálkodó hitről, a szüntelen imádkozásról.

Út, tehát a reformáció, a Krisztus követés útja, amely által jóvá tehetjük világunkat, ahol minden ezt hirdeti: „Egyedül Istené a dicsőség” – Soli Deo gloria.