Ünnepi beszéd – Március 15.

Jeremiás 1, 17
2013. március 15-re

Szólnia kell mindenki lelkében a nemzeti dalnak. Ha elhangzik a „talpra magyar” mindenkinek értenie kell, hogy mit is jelent, s mindenkinek tudnia is kellene, hogy mi az amit lelkesen és örömmel fel kellene vállalnia.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert benne közel jönnek hozzánk olyan igazán magyaros megnyilvánulások, amikben nyoma sincs az önzésnek, ami teljes vitézséggel és elszántsággal, amiben hőstettek emlékei és hírei villanyoznak fel.

Szeretjük, mert nincs benne semmi olyan, ami megalkuvásra késztetne, ami hagyna térdelni ott, ahol csak állni szabadna, ami olyan köztes megoldásokat is elfogad, aminek gyermekeink lehetnének a vesztesei.

Szeretjük, mert szeretjük felidézni azt amit ott szeretnénk látni ifjaink és leányaink arcán és minden mozdulatán, hogy szabad, ősi törvényeken alapuló, értékeket őrző és értékeket termő életet akarnak.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert nem emlékeztet semmi olyanra, ami miatt lesütött szemmel, szégyenkezve, vagy piruló orcával kellene állni.

Szeretjük, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még magyar értékeket, lelki és szellemi örökséget felvállaló, magát itthon jól érző ifjúságunk.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert arra emlékeztet, hogy vannak feladatok, megbízatások, amikben nem lehet másképp eljárni, csak úgy, hogy lényünk részévé vállnak életet meghatározó igazságok.

Aki ezt az ünnepet a feladatokat kiosztó Úr, a világot kormányzó és fenntartó Isteni akarattól függetleníteni akarja, az nagyon messze került 48 szellemétől is.

Jeremiás próféta sorsa a bizonyság arra, hogy Isten az, aki elsőkét gondolkodott az ember szabadsága felől, és ennek véghezvitelét választott eszközök, – ma így mondanák sokan, hogy humán erőforrások – bevonásával tervezi véghez vinni.

A sok történelmi példa, az ezeknél világosabban tanító bibliai példák, benne Ábrahám, vagy Mózes, a próféták egész sora, Jézus tanítványainak csapata, és a keresztyénség egész története arra int, hogy ezek az élettel, hazával, szabadsággal, biztonsággal, emberi jogokkal, szépnek megtartott környezetünkkel kapcsolatos régi feladatok átnyúlnak a jelenbe, a mi időnkbe is.

Valamikor mindenkinek rá kell lépnie az Ábrahámnak mutatott útra, fel kell vállalnia Mózeshez hasonlóan azt, hogy van saját csipkebokra, mindenkinek hallania, vagy értenie, hallania és értenie kell a küldés parancsát:

„Kösd azért derekadra övedet és indulj”, és hirdesd és példázd, mutasd és tedd.

Állj be a sorba, ahol mai forradalmadat kell megkezdeni, mai szabadságodat kivívni, mai honodat oltalmazni és megtartani.

Bármiképpen hangozzék a küldő, vagy hívó szó, azt kell megérteni, hogy nekünk kell elvégezni azt a munkát, amitől a családomnak jobb lesz, a népem az ígéret földjén maradhat. Nekünk kell azon fáradozni, amik az élet minőségét szolgálják.

Ahogy nem várhatod, Istentől, hogy gondoskodjon kenyeredről, ebédedről, tiszta ruhádról, különféle javaidról, úgy nem várhatod senkitől sem a szomszédodtól, sem az Uniótól, sem senki mástól, hogy szabadságodért, jogaidért, szülőfölded, szülőházad megmaradásáért áldozzon. Ezt neked kell megtenned, felövezett derékkal, neked kell dolgozni, vigyázni, szolgálni.

Ma még mindig olyan időket élünk, ahol jól láthatóak az igazi élet ellenségei. Olyan időket élünk amire pontosan reá illik az apostoli levél megállapítása, ami szerint önzés, gőgösség, engedetlenség, szeretetlenség, rágalmazás, árulás, felfuvalkodottság, s megannyi ellenünk irányuló megnyilvánulás gátol igaz és szabad életünk kialakításában.

Olyan időket, amikor tényleg elkelnének a felövezett derekú, mai lelkes forradalmárok. Kellenének olyanok, sokkal többen, akik a világot jobbá tenni akaró Isteni szándéknak szószólóiként a prófétának is megengedett módon gyomlálni, irtani, de építeni, plántálni, gondozni tudnák új életünk talaját.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert nemcsak bibliai, de közülünk való neveket is tudunk szép számmal, akik felövezett derékkal, nekigyürkőzve valamilyen feladatnak szolgáltak közösséget, teremtek áldásokat, hárítottak el akadályokat, szüntettek meg vonakodást azért, hogy Isten által rendelt szolgákként szabadítást, békességet, egységet, egymást szolgáló életet példázzanak és valósítsanak meg.

Adja Isten, hogy azért szerethessük a jövőben még jobban ezt az ünnepet, mert az igaz ügyért vívott mai küzdelemben ott láthatjuk felelős ifjúságunk elszánt tagjait.

A 2013. év első negyedének eseményei a Református Egyházközségben

2013 január második vasárnapján az Egyházközségi Közgyűlésen Bóné S. Barna lelkipásztor felolvasta a 2012. év lelki-anyagi helyzetéről szóló jelentést:

1. Újévi beszámoló

2. Adatok a gyülekezet lélekszámáról

A beszámolóból itt két fontos megvalósítást szeretnék kiemelni:

a.) Szeptember 10.-én felavattuk a Kultúrházat, amely kiegészült a teakonyhát, a toaletteket és az előtérként szolgáló kistermet tartalmazó hátsó épületrésszel. Az ünnepségen jelen volt a moordrechti testvérgyülekezet tizenöt tagú csoportja, a község polgármestere, az önkormányzat helyi képviselő testülete, a Megyei Tanács elnöke, egy országgyűlési képviselő és természetesen a falu népe. Az ünnepi köszöntők után Tamás Sándor a Megyei Tanács elnöke bejelentette, az egybegyűltek nagy örömére, hogy anyagi támogatást fognak adni a kultúrotthon felújítási költségeihez. Az ünnepség színvonalát emelte a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kórus húsz perces éneklése, a barátosi születésű Kicsi Csongor és partnernőjének táncműsora és a barátosi fúvós együttes koncertje.

b.) A templom belső renoválási munkálatai is folytatódtak az elmúlt évben. Hozzáértő kezek és lelkes segítők bevonásával a templom új padlózatot nyert. A 100 évesnél is régebbi deszkák helyett téglapadló került a templom földjére. Ezzel a munkával párhuzamosan a padok elkorhadt részét a Pajzs-féle asztalosműhely munkatársai kijavították. Szász Ferenc, Beder Levente, Kató László… munkaidejük lejárta után késő estékbe nyúlóan végezték a fűrészelést, gyalulást és szegelést.
A téglapadló letevésében hathatós segítséget kaptunk a Gergely-Kovács György vezette építővállalattól is.

A Közgyűlés napján a gyülekezet felköszöntötte a 90 éves Mircse Ferenc számadó gondnokot. Frici bácsi …… éve végzi nagy-nagy precizitással ezt a feladatát. Ő az, aki begyűjti az egyháztagoktól a kepét, az adományokat, a bérjövedelmeket, és ő az, aki a kiadásokat kifizeti, mindent a megfelelő helyen és időben. Nála nincs pazarlás, nincs tékozlás, igazi sáfárként őrzi az egyház vagyonát. Isten adjon erőt neki továbbra is e munka elvégzéséhez!

Január 27. és február 3. között megtartottuk a 2013. évi Ökumenikus Imahetet. A gyülekezetnek írt tájékoztató és meghívő (lásd melléklet) sok embert megmozgatott. Estéről estére megtelt – olykor zsúfolásig – az imaterem. Örvendtünk az együttlétnek, énekeltünk, imádkoztunk és hallgattuk a szebbnél szebb prédikációkat. Január 31.-én köszöntőt küldtünk a barátosi születésű Kató Bélának püspöki tisztségbe való beiktatása alkalmából. Más nap vendégeink voltak Mihály Ferenc és Szász Erzsébet restaurátorok, akik vetített képes előadásban bemutatták a barátosi templom festett kazettás mennyezetét, amelyet a Székely Nemzeti Múzeum őriz.(!) Előadásukban felhívták a figyelmünket a templomi karzat- és padelők olajfestéke alatt rejtőző értékekre. Csak pénz kérdése, és templomunk karzatai ismét a régi formájukban pompázhatnak. Tán erre is lesz majd lehetőség.

Február 24.én a pávai gyülekezet nőszövetségével közösen megtartottuk az Ökumenikus Világimanapot. „Jövevény voltam, és befogadtatok” címmel a közös liturgia segítségével interaktív módon erősítettük közösségeinket. A franciaországi keresztyének életére vonatkozó ismeretanyag átadása közben megfogalmazódott, hogy egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk, ugyanannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki az Ő Egyszülött Fiát adta értünk. Az együttlétet szeretetvendégség zárta, ahol francia ételkülönlegességeket fogyasztottunk. Az imanap szervezői és munkatársai a következők voltak: Márk Mária, Beder Margit, Gazda Marianna, Bartók Piroska (Tiborné), Berszán Gizella, Beder Tünde, Beder Ibolya, Kiss Irma, Beder Ilona, Finta Zsófia, Tánczos Szende, Kelemen Ilona, Bóné Mária, Bartha Zenkő, Bartha Helga, Illyés Beáta, Varga Renáta, Beder Csilla, Józsa Enikő, Becsek Xénia .

Március 14. -én megtartottuk a hagyományos történelmi vetélkedőt a Szabó Jenő-díj elnyeréséért. A vetélkedő témája Barátos falu történelme. A vetélkedőn tizenhárom versenyző vett részt, akiknek, a kiadott anyag megtanulásán kívül, fogalmazást kellett írniuk szülőfalujukról, kidomborítva érzelmi kötődésüket a szülőhelyhez. (fogalmazások itt!)

A versenyt Fülöp Ildikó tanárnő készítette elő és vezette le. A versenybírói tisztséget Beder Győző iskolaigazgató, Demeter Piroska magyar tanárnő, Tánczos Emília tanárnő, Márk A. László presbiter és Mircse Ferenc gondnok töltötte be. A versenyzők mind jól felkészültek a kiadott tananyagból és mindannyian kifejezték szülőfalujuk iránti szeretetüket. Bartók Gellért, Beder Beáta, Becsek Beatrix, Bitai Róbert, Bartók Brigitta, Hatházi András, Kaján Roland, Kovács Nimród, Márk Norbert, Beder Renáta, Becsek Xénia, Bucsi Beáta és Kocsis Anasztázia voltak a versenyzők, akik közül a legtöbb pontszámot a VI. osztályos Bartók Brigitta gyűjtötte össze. A vetélkedő végén, amíg vártuk a zsűri döntését, meghallgattuk Tánczos Szabolcsné Bedő Szende Barátoson élő, de Kovásznán tanító történelem szakos tanárnő előadását Barátos XIX. századi gazdasági és társadalmi állapotáról. Az előadásból megtanulhattuk, hogy, aki bővebben szeretné megismerni a falu történelmét, annak kutatnia kell az egykori anyakönyveket és egyházi jegyzőkönyveket. Az előadás mindannyiunk tanulságára szolgált. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjátadás március 15.-én volt a református templomban tartott ünnepség keretében. Sok sikert a diákoknak és köszönet a támogatóknak! Az ünnepi köszöntő valamint az iskolások műsora és a díjkiosztás után a parkban álló hősök emlékműnél koszorúzásra került sor.

A közelmúltban újabb eredménynek örvendhettek a Kultúrház felújítását nyomon követő emberek. A felújítást végző Consac kovásznai cég befejezte a víz be és a szennyvíz kivezetés még elmaradt munkáját. Néhány szépítési és területrendezési munka elvégzése után eleget tehet rendeltetésének, helyet biztosítva a közösségünket szolgáló rendezvényeknek.