Szabó Jenő díj

1996-ban egy presbiteri gyűlés alkalmával, melyen a millecentenárium megünneplésének körülményeit határoztuk el, született az a gondolat, hogy a presbitérium újítsa meg az 1896. május 10.-én tartott egyházközségi díszközgyűlésnek azt a határozatát, mely egy „alapítvány” által jutalmazná a magyar történelem ismeretében jeleskedő diákokat. Miután a kezdeményezés nemcsak méltó viszonyulásnak minősül hitben előttünk jártak tettéhez, hanem ösztönzőleg hat az iskolás gyermekekre, a presbitérium 16-1996 jegyzőkönyvi számmal megörökítette erre vonatkozó döntését:

„Megújítván áldott emlékű elődeink nemes kezdeményezését, Presbitérium kimondja, hogy a nagy nemzeti ünnep emlékét, tagjainak személyenkénti 5000 lejes hozzájárulásával létrehozott új alapítvány által örökíti meg. Az alapítványi tőke évi kamatából jutalomkönyvek osztassanak az iskola azon növendékei között, akik a magyar nemzeti történetből a legszebb haladást mutatják föl. A jutalom kiosztása jeles napokon, ünnepélyes keretek között, nyilvános vetélkedő után történjék az egyházközség mindenkori lelkipásztora és számadó gondnoka, valamint a mindenkori iskolaigazgató jelenlétében. Az alapító tagok közé bárki felvehető, aki a meghatározott összeget befizeti s vallomása szerint mindenben kész támogatni ezt a kezdeményezést.”

A presbitérium az akkori barátosi lelkipásztor-költő, Szabó Jenő emlékére a díjat „Szabó Jenő díj”- nak nevezte el.

(Szabó Jenő lelkipásztor nem egészen öt évig volt barátosi lelkipásztor. Illyefalva, majd Kézdivásárhely s a Felső-Háromszéki szórványgyülekezet lelkipásztora. Egyik emlékezetes igehirdetésében mondja el a következőket:

„Az, hogy létezünk, hogy az egyformaságba lépő napokat számláljuk, hogy egymás mellett legtöbbször idegenül járunk, bolyongunk, mind magában még nem élet. Az életnek belső tartalmat, valódi értéket az önmegtagadó, az emberiség javát célzó, lankadást, fáradtságot nem ismerő munka kölcsönöz. A munka az élet nemes levele, A munka becsület. Renyhe tétlenségen sarjad fel az emberi hitványság, míg az, kinek kezén ég a munka, saját lelkének tisztasága elé épít áttörhetetlen védő falat. A munka függetlenség… mert megtévedt hatalom meg nem tiporhatja a híven elvégzett emberi kötelesség öntudatát” )

Nem mi találtuk ki, csak felelevenítettünk egy száz éve elkezdett, és Szabó Jenő távozásával abbamaradt kezdeményezést, aminek az volt az eredeti célja, hogy ösztönözze gyermekeinket, ifjainkat arra, hogy megismerjék népünk történelmét. A történelemnek fontos szerepe van a nemzet formálásában, a szemléletek kialakításában, a jövendő megtervezésében. A történelmi múlt felidézés, annak elbeszélése, múlt és jelen között teremt kapcsolatot és ez nemcsak az emlékezés célját szolgálja, hanem oktat és irányt is mutat. A jövő nemzedéknek nemcsak azért kell tudnia a történelem tényeit, hogy azzal büszkélkedni lehessen, hanem hogy az életnek belső tartalmat, valódi értéket tudjon kölcsönözni.

Azóta tartjuk ezeket a vetélkedőket, és minden alkalommal gyarapodik tudásunk a magyar történelmet illetően, és ugyanúgy minden évben örvendezni tudunk gyermekeink buzgalmának és igyekezetének.

“Szabó Jenő díj” bejegyzéshez egy hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.