Ünneplő gyülekezet

Zenével szolgáltunk

Ez volt a jelmondata az egész falut megmozgató vasárnapi ünnepi rendezvénynek, amelynek keretében Barátos népe 16 olyan elődjére emlékezett, akik száz évvel ezelőtt fúvószenekart alapítottak, ahogy akkor mondták: „Népdalok, hazafias, egyházi, temetési darabok tanulása, ünnepélyek alkalmaival a zene által az ünnepély magasztosságának emelése, a zeneképzés” céljával. A megemlékezés a zenét szerető, az művelő, és támogató emberek nagy családjában történt, elődeikre büszke leszármazottak közösségében.

Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője – két alapító tag unokája – hirdetett Igét. Beszédében a zene életünkben játszott szerepét hangsúlyozva értékelte azt az áldozatot, amit az alapítók és a zenekarban azóta résztvevő több mint 130 tag vállalt fel.

A templomkertben felállított emlékkopjafa a zenekart alapítók emlékét hivatott őrizni és emlékeztetni minden arra járót, hogy tartozik közösségének tálentumai szerinti önzetlen szolgálattal: „Ünnepi érzésekkel vagyunk együtt, hogy azoknak neveit, akik ilyen népet szolgáló feladatot vállaltak hálás tisztelettel örökítsük meg, hogy az ezutáni nemzedékek is őrizni, ápolni tudja emléküket. Így jegyeztük fel neveiket s állítottuk látható helyre, hogy beszélni kelljen róluk, valahányszor erre eljárunk.”

A kopjafa és a Juhos Csaba által ajándékba készített emlékplakett Ferencz Ernő és 15 tagtársa elévülhetetlen érdemeit hirdeti. Leleplezését követően a helyi zenekar, a rétyi, székelykeresztúri, és kápolnásfalui fúvósok küldöttsége és az alapító karmester családja koszorúzott. Meghitt és kegyeletteljes momentum volt az, amikor az emlékezők népes tábora, élükön 16 koszorút vivő iskolás gyermekkel először a hősök emlékművénél, majd a temetőben helyezték el az elismerés és megemlékezés koszorúit.

A megemlékezés délután 3-kor az egyházközség felújított kultúrotthonában folytatódott: „Örömmel és szeretettel köszöntöm a Ferencz Ernő Református Fúvósegyesület tagjainak nevében mindazokat, akik hálás megemlékezésünk és hálaadó ünnepünk e második részére is eljöttek.

Ma úgy vagyunk itt, mint akiket nemcsak a zene és a muzsika iránti szeretet és vonzalom fűz egybe, hanem az a kínálkozó lehetőség is, amelyet minden találkozás magában rejt. Megosztani örömet, vissza és előretekintés által megerősíteni azt a körvonalazódó hitet és bizonyosságot, ami rendezvényünk jelmondatában itt áll a hátam mögött. Azt, hogy zenével is lehet népemet, közösségemet, igaz ügyet, egységet és a teremtő Istent szolgálni.”

A zenének a közösségek életében játszott olyan szerepét, – mely összeköt és közösségben tart, átvezet az egymás életének megismeréséhez s emberek és családok igaz barátságát ajándékozza – Kelemen Antal igazgató karmester, a Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata megbízott vezetője ünnepi beszédében hangsúlyozta.

A zenekar száz éves történetének összefoglalása vetített-képes előadás keretében történt, ami után az oklevelek és emléklapok kiosztásaÜnnepi megemlékezés következett. Kedves jelenete volt az oklevélosztásnak az amikor az 53 évig zenekari tagként tevékenykedő Mircse Sándor bácsit gyermekei, unokái virágcsokrokkal köszöntötték.

Az ünnepi műsor keretében fellépett a barátosi Bibó József általános iskola, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Iskola, és a sepsiszentgyörgyi Evangélikus egyház egyesített gyermekzenekara. Zenekari kísérettel Szilágyi Zsolt, magánénekes, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Iskola igazgatója énekelt, majd a helyi zenekar koncertjét hallgathattuk.

„Ünnepi együttlét volt a mai nap, mert nemcsak találkoztunk és beszámoltunk 100 év történéseiről, hanem annak tanulságai valamilyen formában már megfogalmazódtak mindannyiunkban.

Elsőként talán az, hogy csakugyan megilleti Istent a magasztalás, nevének dicsérete.

Másodszor az, hogy beigazolódott, hogy még mindig van út egymáshoz.

Harmadszor, hogy önazonosságunk, megmaradásunk, szerepünk és feladataink fontosságára figyelmeztettek.

Negyedszer, hogy nem hallgathatnak el a figyelemfelkeltés ilyen eszközei sem itt, sem máshol.

Szóljon a kürt, ezután is, mert kell üzenetet küldeni fiatalokhoz és gyermekekhez, mert sokszor nem jó helyen állunk, mert, van amit nem jól csinálunk, nem jó ügyet képviselünk. Maradjon ez a nap az örvendezés alkalma, azért, hogy Isten így is engedett szolgálni. Hisszük, hogy olyan alkalomként marad meg emlékezetünkben, ami lelkesít és erőt ad ügyünk közösségünk és Isten dicsősége szolgálatára.” – hangzott el az ünnepi megemlékezést berekesztő beszédben.

A nemzeti imádság eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult az egész napos ünnep.

 

Képek

Az alábbi hozzászólás érkezett: “Zenével szolgáltunk

Nem kommentelhető.