Karácsony 2010

„Eljött újra szép ünnepben, emberi
Emlékezetben az üdvösség napja.
A föld színén halvány visszfény rezdül,
Betlehemi mezők régi öröméből.”

Gyülekezeti együttlétek, karácsony esti hagyományos ünnepi műsor, gyermekek és idősek megajándékozása, szeretetvendégségbe foglalt öregek karácsonya, segített megsejteni valamit a „betlehemi mezők régi öröméből”. Abból aminek forrását János apostol abban jelölte meg, hogy Jézus Krisztus igazi világosságként „saját világába” jött, hogy amikor nekünk gyógyító, tisztító, és egyben tartó erőre van szükségünk, ne legyen hiábavaló a kérés: „Jöjj népek Megváltója”. Jött és úgy tett, ahogy azt Mikeás próféta megjövendölte: „A nép élére áll, és legeltei az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” (Mikeás 5, 3-4/a) Ne tévesszen meg a világnak az a csillogása, ami távolról sem arra emlékeztet, aki az igazi világosság. Ne rémítsen meg, hogy vezetni akar, s fogadjuk el, hogy csak általa lehet nyugodt életünk.

A karácsonyi öröm titka 2010-ben is ugyanaz. Akinek megszentelő fényre, felemelő, éltető erőre, vigaszra van szüksége, aki ember szeretne lenni, szolgálni szeretne, aki tudni akarja, hogy milyen az igazi békesség, álljon oda, legyen ott, ahol ő nyája élére áll, és tegyen meg mindent, hogy ennek a nyájnak tagja lehessen. Karácsony az idén is nyitott ajtó, ahol a világért küldött világosságot nemcsak befogadhatom, hanem életem és közösségem élete élére állíthatom, és akkor Istennek dicsőség, az embereknek jóakarat és békesség fog teremni.

 

Karácsonyi prédikáció