Teljes élet

 

Lk 2, 25-32

Szeretnél elégedettebb, boldogabb lenni? Szeretnél minden nap ragyogni? Szeretnél teljes életet élni? Ahhoz, hogy ezt elérd, semmi mást nem kell tenned, mint…

Reklámokban gyakran hallunk vagy olvasunk ilyen szövegeket. Konkrét egészen gyakorlati megoldásokat kínálnak arra, hogy hogyan érheti el az ember a megelégedettséget vagy a boldogságot.

I.

Mit jelent a teljes élet? Milyen, hogyan viselkedik egy olyan ember, akinek beteljesedett az élete?

1.

Ha valami teljes, akkor abból semmi sem hiányzik. Ez alapján teljes élete annak van, akinek mindene megvan. A teste semmiféle szükséget nem szenved, nem kell azzal a gondolattal küszködnie, hogy vajon mit eszik a következő napon. Ez azonban még nem minden. Teljesebb egy ember élete, ha sikeres, ha a munkahelyén elismerésben van része. A teljes élethez anyagi jólétre is szükség van. Emberi kapcsolatok kiépítése, sok barát, népes, vagy ha nem is népes, de szerető család, utódok is szükségesek ahhoz, hogy teljes legyen az élet. Van, aki a tudományban próbál teljességet találni. Tehát számtalan tényezőre van szüksége az embernek arra, hogy teljesnek nevezhesse az életét. Sokat és sok ideig kell dolgozni ahhoz, hogy teljes legyen az élet.

Egy ember, akinek az élete teljes, elvileg boldog is. Mégis kevés az az ember, aki, bár a fentebb említettek közül, ha nem is mindene, de majdnem mindene megvan, boldognak nevezi magát.

Pedig a teljes életű ember elvileg boldog is. Ezzel szemben, az az ember, akinek a világ mércéje szerint beteljesedett az élete, már minden dolgát elvégezte, minden erejét kipréselte, öreg, erőtlen, már ideje, hogy meghaljon.

2.

A textus is egy olyan ember képét rajzolja meg, akinek beteljesedett az élete. Ez az ember azonban egészen más. Bár nem írja egyértelműen az igében, de képzeljünk el egy öreg bácsit. Sugárzik róla a boldogság, egy kis gyermeket tart a kezében és énekel. Énekel az Istennek arról, hogy most már elbocsájthatja békességben őt, a hű szolgát, mert meglátta azt, amire egész életében várt. A váradalom, ami kitöltötte az életét, immár beteljesedett. Egy boldogan éneklő embert látunk magunk előtt, aki elérte az élete csúcsát. A beteljesedés nála egy hosszú várakozás után egyetlen pillanat, az a pillanat, amikor megpillantotta és felismerte a Megváltót.

II.

Simeon élete attól vált beteljesedetté, hogy felismerte, találkozott azzal, akit egész életében várt. De vajon tényleg azt látta-e meg, akire várt?

Az ige szerint Simeon Izráel vigasztalását várta. Izráel vigasztalóját, egy olyan embert várt, aki valami jót hoz Izráel népének. A megígért Messiást, az Isten felkentjét várta, valakit, aki elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa, helyreállítsa Izráelt, a népet és az országot. Ezzel szemben egy kisgyermeket talált a templomban, és mégis örvendeni tudott. Simeonnak volt valami többlete… Emberileg lehetetlen lenne, hogy egy bölcs és tapasztalt ember, aki egy egész nép vigasztalóját várja, úgy örvendjen egy csecsemőnek, mint aki tudja, hogy az képes egy nép sorsát helyrehozni. Sőt, Simeon nem csak ennyit lát meg a tehetetlen csecsemőben, hanem ennél sokkal többet.

Először is felismeri úgy, mint az ő személyes életnek az értelmét. Ehhez a kisgyermekhez kapcsolódik az az ő saját életéről szóló ígéret, amelyet a Szentlélek jelentett ki neki. Most már nincs mit várnia tovább, az isteni ígéret már valóság.

Másodszor felismeri benne az Isten üdvösségét, azt, hogy ez a kisgyermek maga a megtestesült szabadítás, aki fény a pogányok számára. Ez a gyermek kevesebbnek látszik, de sokkal több annál, amit Simeon várt. Nem csak Izráel vigasztalója, hanem fény, azok számára is, akik eddig még nem ismerték Izráel Istenét. Simeon először arról beszél az énekében, hogy hogyan jelenik meg a pogány népek életében a Megváltó és csak azután szól Izráelről. Ez nem fontossági sorrendet jelöl, hanem sokkal inkább azt, hogy ez az, ami meglepő számára is. Ő csak Izráel vigasztalóját várta, de olyasvalaki érkezett, aki az egész világ számára fontos. Fény a pogányoknak és dicsőség Izráelnek.

III.

Simeon képes volt erre, fel és el tudta ismerni, hogy az, akit lát nem csupán egy csecsemő, hanem az egész világ megváltója, az Isten Fia.

De hogyan lett képessé erre? Hogyan vált az ő élete ilyen hihetetlen módon egyszerre csak teljessé?

Mi hatalmas előnnyel indulunk Simeonnal szemben. Mi már tudjuk, hogy az a kisgyermek, aki Betlehemben született, és akivel Simeon találkozott, a világ Megváltója. Ismerjük az egész történetét. Mégsem teljes az életünk, mégsem tudjuk kimondani, hogy boldogak vagyunk, hogy nincs más kívánnivalónk. Mégsem sugárzik rólunk a beteljesedés békéje.

Simeonnál volt valami. Van valami többlet az ő történetében… ezt el is mondja nekünk Lukács evangélista:

Simeon jellemzésében, a textus elején azt olvashatjuk, hogy a Szentlélek volt rajta, hogy kijelentést kapott a Szentlélektől, és hogy a Szentlélek vezette őt a templomba, hogy ott találja meg a Megváltót. Isten Lelke vezette Simeont, és a Szentlélek tette, hogy felismerje a gyermekben a Megváltót. Simeon nem volt más a többi embernél, nem voltak különleges érzékszervei, nem volt jobb a szeme az átlagnál. Isten Lelke tette vele, hogy úgy lásson, ahogyan kell.

Ha nem érezzük (annak tudatában, hogy született egy kisgyermek a világra, aki a világ Megváltója) a beteljesedés békéjét és azt a boldogságot, amit Simeon érzett, annak csak az lehet az oka, hogy még nem nyílt fel a szemünk a Szentlélek segítségével. Szükségünk van a Szentlélek vezetésére ahhoz, hogy boldogak legyünk, hogy teljes legyen az életünk!

Szükségünk van rá! De hogyan kaphatjuk meg?

Erre a kérdésre nem ad választ a felolvasott ige. Csak azt tudjuk meg, hogy Simeont vezette a Lélek, de hogy ezt ő hogyan érte el, vagy hogyan kapta meg, nem tudjuk.

Nem olvassuk azt sem, hogy Simeon kérte volna Istent, hogy akkor, amikor eljön az ideje, nyissa meg a szemét. Biztosan imádkozott és folyamatos kapcsolatban volt Istennel, mert tudjuk róla, hogy igaz és kegyes ember volt, azaz nem csak az emberekkel volt igazságos, hanem feltétel nélkül próbálta követni Isten akaratát, gondosan végezte a kultikus cselekvéseket, és istenfélő volt. De talán mi is igazak és kegyesek vagyunk…

Az igében nem olvasunk semmit arról, hogy hogyan érhetjük el azt, hogy minket is vezessen az Isten Lelke. Krisztust, a Megváltót szeretnénk felismerni. Talán kérnünk kell Istent, hogy nyissa ki a szemünket, talán csak várni kell, talán kérni és várni…

Tudjuk, hogy Jézus Krisztusra van szükségünk ahhoz, hogy teljes legyen az életünk, és a Szentlélekre, hogy felismerjük és elismerjük őt, mint életünk Urát.

Kérjük hát! Talán megkapjuk! Ámen.