Adatok a barátosi református templom múltjára vonatkozóan

 

Arra a kérdésre, hogy mikor épült a mai, vagy az első templom Barátoson, pontos választ adni elég nehéz feladat. Ennek ellenére sok adat, sőt vélemény áll rendelkezésünkre a templom múltját illetően.

Első helyen kell megemlítenünk azt a véleményt, mely szerint az első templomot Barátoson valószínűleg nem is reformátusok építették, hanem azt a reformáció kapcsán a római katolikusoktól vették át. Ezt a véleményt juttatja kifejezésre Szász Imre, egykori barátosi segédlelkész A Barátosi Református Egyház Története című 1935-ben összeállított második lelkészképesítői dolgozatában.

A községben létező köztulajdonról 1939-ben összeállított leltár szerint a jelenlegi templom 1626-ban épült. Ez a Nagyfejedelem, Bethlen Gábor kora (1613-1629), amikor Erdélyben minden virágzásnak indul. Ezen adat szerint a templom építése Zágoni Bálint prédikátor idejére esik, kinek áldozatkészségéről megemlékezik az 1677-ben tartott esperesi vizitáció. Itt azt is megtudjuk, hogy Bálint pap egy tisztességes „katkétrát” épített kőből. Ez a vizitáció különben eléggé megromlott állapotban talált mindent. Ezért mondja a következőket: „…mint az Isten házán, cinteremjeken, az Isten háza ajtain, Pap Deák épülettyek és kertyek környül az haranglábbal egyben felette sok defektusokat találtunk.” Mindezeknek az alapján meglehetős szigorral írják elő a szükséges javításokat.

Az említettekhez hasonlóan egész sor defektust sorol fel az 1714-es esperesi vizitáció is. Így pl.: „A templom kőlábai romlott állapottal vadnak, sendelyezése is alkalmatlan. A templom földje deszkázatlan és igen illetlen… A prédikátor háza sendelyezése igen rossz…”

Ilyen körülmények között vetődik fel a templom újjáépítésének a kérdése az 1710-es évek végén. Hogy lett-e belőle valami, azt nem tudjuk, és nem is valószínű ennek megtörténte. Ennek ellenére van egy biztos dokumentumunk a templom megrenoválására vonatkozóan, mégpedig az egykori – ma a Székely Nemzeti Múzeumban található – festett kazettás jellegű deszkamennyezet következő régebbi felirata: „…[Isten] dicsőségére szenteltetett templom melyet [a] maga költségén megújított a barátosi nemes reformata eclesia 1760 esztendőben die XXVIII. junii.”

A feliratban foglaltakhoz még csak annyi kívánkozik, hogy a templom eme megújítása Balogh Sándor lelkipásztorsága idején következett be.

Nagyobb változás 1798 és 1800 között következik be, amikor a templomot nyugati részén megnyújtják. Alig fejeződik be a munkálat, máris az 1802-es októberi hatalmas földrengés következményeivel kell számolni. Ekkor a templom annyira meghasadozott, hogy „többé nem mertek isteni tiszteletre bele járni” – mondja Bibó József egykori neves barátosi iskolamester. Itt jegyezendő meg, hogy a torony, amelyről azt tartják, hogy jóval magasabb volt a mainál – ledőlt. Erről a földrengésről és következményeiről szól a festett mennyezet újabb felirata: „Az 1800 dik esztendőben ezen templom megnagyítván az mely egy új toronnyal és két harangokkal 1802-ben ober 22 kén föld indulás mián öszve romla. Mindezeket 1805-ben kezdte a nemes barátosi ref-ta ecclésia ujra épitteni es 1812-ben Isten ditsőségére a maga költségén el is végezte.”

Ide kívánkozik, hogy az „öszve romla” kifejezés a mi véleményünk szerint is csak a toronyra vonatkozik. Nem képzelhető el, hogy a templom összeomlása következtében a festett kazettás deszkamennyezet ne sérült volna meg komolyabban. Ilyen rongálódás nyomai ma sem fedezhetőek fel, tehát Bibó József megállapítása tűnik elfogadhatónak a kérdést illetően.

1838. január 23.-án ismét hatalmas földrengés rázta meg a templomot. Kijavítására nem volt pénz 1847-ig. Ekkor döntenek a templom kijavítása és a torony újjáépítése mellett. Mindkét munkálathoz 1848 tavaszán hozzáfogtak és 1850 nyarára be is fejezték.

A templom történetében az utolsó változást az jelentette, hogy 1910-ben a festett kazettás mennyezetet lebontották és a falakat megmagasították.