Ünnepi beszéd – Március 15.

Jeremiás 1, 17
2013. március 15-re

Szólnia kell mindenki lelkében a nemzeti dalnak. Ha elhangzik a „talpra magyar” mindenkinek értenie kell, hogy mit is jelent, s mindenkinek tudnia is kellene, hogy mi az amit lelkesen és örömmel fel kellene vállalnia.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert benne közel jönnek hozzánk olyan igazán magyaros megnyilvánulások, amikben nyoma sincs az önzésnek, ami teljes vitézséggel és elszántsággal, amiben hőstettek emlékei és hírei villanyoznak fel.

Szeretjük, mert nincs benne semmi olyan, ami megalkuvásra késztetne, ami hagyna térdelni ott, ahol csak állni szabadna, ami olyan köztes megoldásokat is elfogad, aminek gyermekeink lehetnének a vesztesei.

Szeretjük, mert szeretjük felidézni azt amit ott szeretnénk látni ifjaink és leányaink arcán és minden mozdulatán, hogy szabad, ősi törvényeken alapuló, értékeket őrző és értékeket termő életet akarnak.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert nem emlékeztet semmi olyanra, ami miatt lesütött szemmel, szégyenkezve, vagy piruló orcával kellene állni.

Szeretjük, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még magyar értékeket, lelki és szellemi örökséget felvállaló, magát itthon jól érző ifjúságunk.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert arra emlékeztet, hogy vannak feladatok, megbízatások, amikben nem lehet másképp eljárni, csak úgy, hogy lényünk részévé vállnak életet meghatározó igazságok.

Aki ezt az ünnepet a feladatokat kiosztó Úr, a világot kormányzó és fenntartó Isteni akarattól függetleníteni akarja, az nagyon messze került 48 szellemétől is.

Jeremiás próféta sorsa a bizonyság arra, hogy Isten az, aki elsőkét gondolkodott az ember szabadsága felől, és ennek véghezvitelét választott eszközök, – ma így mondanák sokan, hogy humán erőforrások – bevonásával tervezi véghez vinni.

A sok történelmi példa, az ezeknél világosabban tanító bibliai példák, benne Ábrahám, vagy Mózes, a próféták egész sora, Jézus tanítványainak csapata, és a keresztyénség egész története arra int, hogy ezek az élettel, hazával, szabadsággal, biztonsággal, emberi jogokkal, szépnek megtartott környezetünkkel kapcsolatos régi feladatok átnyúlnak a jelenbe, a mi időnkbe is.

Valamikor mindenkinek rá kell lépnie az Ábrahámnak mutatott útra, fel kell vállalnia Mózeshez hasonlóan azt, hogy van saját csipkebokra, mindenkinek hallania, vagy értenie, hallania és értenie kell a küldés parancsát:

„Kösd azért derekadra övedet és indulj”, és hirdesd és példázd, mutasd és tedd.

Állj be a sorba, ahol mai forradalmadat kell megkezdeni, mai szabadságodat kivívni, mai honodat oltalmazni és megtartani.

Bármiképpen hangozzék a küldő, vagy hívó szó, azt kell megérteni, hogy nekünk kell elvégezni azt a munkát, amitől a családomnak jobb lesz, a népem az ígéret földjén maradhat. Nekünk kell azon fáradozni, amik az élet minőségét szolgálják.

Ahogy nem várhatod, Istentől, hogy gondoskodjon kenyeredről, ebédedről, tiszta ruhádról, különféle javaidról, úgy nem várhatod senkitől sem a szomszédodtól, sem az Uniótól, sem senki mástól, hogy szabadságodért, jogaidért, szülőfölded, szülőházad megmaradásáért áldozzon. Ezt neked kell megtenned, felövezett derékkal, neked kell dolgozni, vigyázni, szolgálni.

Ma még mindig olyan időket élünk, ahol jól láthatóak az igazi élet ellenségei. Olyan időket élünk amire pontosan reá illik az apostoli levél megállapítása, ami szerint önzés, gőgösség, engedetlenség, szeretetlenség, rágalmazás, árulás, felfuvalkodottság, s megannyi ellenünk irányuló megnyilvánulás gátol igaz és szabad életünk kialakításában.

Olyan időket, amikor tényleg elkelnének a felövezett derekú, mai lelkes forradalmárok. Kellenének olyanok, sokkal többen, akik a világot jobbá tenni akaró Isteni szándéknak szószólóiként a prófétának is megengedett módon gyomlálni, irtani, de építeni, plántálni, gondozni tudnák új életünk talaját.

Szeretjük ezt az ünnepet, mert nemcsak bibliai, de közülünk való neveket is tudunk szép számmal, akik felövezett derékkal, nekigyürkőzve valamilyen feladatnak szolgáltak közösséget, teremtek áldásokat, hárítottak el akadályokat, szüntettek meg vonakodást azért, hogy Isten által rendelt szolgákként szabadítást, békességet, egységet, egymást szolgáló életet példázzanak és valósítsanak meg.

Adja Isten, hogy azért szerethessük a jövőben még jobban ezt az ünnepet, mert az igaz ügyért vívott mai küzdelemben ott láthatjuk felelős ifjúságunk elszánt tagjait.